Lángolás után – parázs vagy hamu?

Ahogy a mondás tartja: a szex önmagában nem tart össze egy kapcsolatot, de a hiánya képes tönkretenni azt. Az elején persze könnyű, hiszen tombolnak a hormonok, a szívünk majd kiugrik a helyéről, szó szerint belebolondulunk a párunkba, remegni kezdenek a térdeink és pillangók repkednek a gyomrunkban amint meglátjuk őt. Minden ébren töltött pillanatunkat a másik iránti vágy és fantáziálás tölti ki, és jóformán elemészt a sóvárgás. Maga a szeretkezés pedig szó szerint a szerelmünk beteljesedése, a legmagasabb rendű együttlét, mely a párkapcsolat összes gyönyörűségét magában foglalja: a szerelmet, vágyat, gondoskodást, figyelmet, együtt rezdülést és az intimitást. Persze biztos mindenki találkozott már olyan párral, akik szentül állítják, hogy még évek-évtizedek múlva is ugyanolyan lobogó tűzzel esnek egymásnak, mint életük első együtt töltött éjszakáján, azonban az esetek többségében a kémia átalakul, a szerelem átlép egy érettebb szintre, és a párkapcsolatban eljönnek a „hétköznapok”. És ha azt tapasztaljuk, hogy már nem pattognak úgy a szikrák, elmúlt a bizsergő lúdbőrözés, esetleg kihűlt a szeretkezés utáni vágy, akkor törődjünk bele, hogy az eleven, izgalmas és vibráló párkapcsolatunk a múlté? Természetesen szexualitás nélkül is létezik intimitás, hiszen ott vannak a különböző érintések, ölelések, puszik, összebújva alvás és hasonlók, azonban ha minden más, még a lényegtelen hétköznapi dolgok is a szex elé helyeződnek, akkor a párkapcsolat sokkal inkább egy szülő-gyerek, vagy épp testvérkapcsolatra kezd emlékeztetni, nem pedig szerelemre. Ekkor pedig joggal merül fel a kérdés, hogy valóban boldogok vagyunk-e együtt, ha megszűnt közöttünk a testi szerelem?

A jó hír, hogy egyáltalán nem törvényszerű, hogy bizonyos számú év elérése után véglegesen kialudjon bennünk a szenvedély. Alapjában véve téves az a gondolat, hogy a kémia vagy működik magától, vagy nem. Az a bizonyos láng a legtöbb esetben puszta figyelmetlenségből, vagy épp lustaságból kezd kialudni, de amíg ott pislákol a parázs, addig a helyzet igenis megoldható. Vagyis a szexualitásra is igaz a mondás, mely szerint ha energiát fektetünk bele, akkor működik, ha viszont nem, akkor jó eséllyel ellaposodik. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy mindkét fél ugyanakkora mértékben tegye oda magát, hiszen nagyon fárasztó és kiábrándító, ha csak az egyik fél próbál megtenni minden tőle telhetőt azért, hogy újra lángra lobbantsa a szenvedélyüket.

Az első és legfontosabb lépés, hogy alakítsunk ki megfelelő teret és időt az intimitásra, szeretkezésre. Lehet első körben illúziórombolónak tűnhet, ám főleg olyan párok esetén, ahol esetleg már gyerekek is vannak, elengedhetetlen előre kijelölni az intimitásra szánt órákat, estéket, amikor mindent és mindenki mást félretesznek, és csak egymással foglalkoznak. Persze néha izgalmas egy spontán, gyors menet, de a jó szexhez igenis idő kell. Még pedig olyan idő, ahol a pár két tagja megélheti az érzelmi és fizikai közelséget, és a jóleső, gyengéd érintések, ölelések, valamint a szeretkezés során felszabaduló oxitocin hatására megerősítik a kettejük között fennálló bizalmat és kötődést, megélhetik az összetartozás gyönyörű élményét. Vagyis a minőségi szeretkezésekkel érintésről érintésre erősítjük a kapcsolatunk kötelékeit.

Elsőre furcsán hangozhat, de az is elengedhetetlen, hogy

készüljünk az együtt töltött időre. Merjünk szabadon fantáziálni, gondolkodjunk az együttléten, álmodozzunk bátran és ha úgy adódik, beszélgessünk párunkkal a gondolatainkról, titkos vágyainkról.

Hölgyként ne riadjunk vissza attól, hogy egy sima hétköznapon is valami különleges fehérneműt vegyünk fel, hiszen sokkal könnyebb fellobbantani a szikrát a hálószobában, ha a mindennapokban is vonzónak és szenvedélyesnek érezzük magunkat, nem pedig egyik pillanatról a másikra próbálunk egy szexi szerepet eljátszani. De ugyanúgy egy finom vacsora, egy üveg bor, vagy akár egy új játékszer is azt az üzenetet közvetítheti, hogy vágyunk egymásra, és szeretnénk, ha ez a vágy végig kísérné a kapcsolatunkat.

Ugyanakkor nem csak fizikai, hanem érzelmi okai is lehetnek annak, ha eltűnik a vágy egy kapcsolatból. Hiszen vannak forró és szexuálisan intenzív kapcsolódások, amikből pedig pont az intimitás hiányzik. Az intimitás, ami a mély érzelmi kapcsolódást jelenti, ahol megvan a bizalom és a meghittség, és aminek hála elég bátorságunk lesz szeretni és megmutatni a sebezhető oldalunkat. Nagyon gyakran saját érzelmi falaink szabnak gátat a vágynak. Ezek a falak eredhetnek a szőnyeg alá söpört konfliktusokból, felgyülemlett sérelmekből, titkokból, de előfordulhat, hogy korábbi kapcsolatainkból, vagy akár gyerekkorunkból cipeljük őket magunkkal. Mindazonáltal ezek a falak néha olyan áthatolhatatlanok, hogy a társunk hiába közelít, egyszerűen nem adunk neki esélyt az érzelmi összefonódásra, és mivel a pusztán fizikailag kielégítő szexre lehetetlen tartós köteléket építeni, belekerülünk egy kegyetlen ördögi körbe, ahol az érzelmi biztonság hiányából adódóan egyre csak távolodunk, mígnem teljesen elzárkózunk egymástól. Amennyiben tartós, boldog kapcsolatra vágyunk, mindenképpen törekednünk kell ezen gátak levetkőzésére – mindenkinek saját személyisége szerint egyéni munkával, a párja, vagy egy szakember segítségével.

Összességében tehát teljesen normális, ha két ember, akik valaha szenvedélyesen szerették és vágytak egymásra, átmenetileg nem találja az egymás felé vezető utat, de az, hogy ez az eltávolodás vajon végleges-e, vagy sikerül visszatalálniuk egymáshoz, az esetek többségében döntés kérdése. Akár együtt, közös munkával, akár szakember segítségével, de érdemes mérlegelni, hol csúsztunk el egymás mellett, és reálisan végig gondolni, hogyan változtathatunk a hozzáállásunkon, kommunikációnkon, vagy épp gondolkodásmódunkon, hogy az a párkapcsolatunk szempontjából a lehető legjobb eredményeket hozza. Fontos leszögezni, hogy a kapcsolatokra is jellemző az évszakok ciklikussága, és ha épp egy hosszabb telet kell túlélnünk, akkor se feledjük, hogy előbb-utóbb beköszönt a tavasz, az pedig csak rajtunk, a pár két tagján múlik, miképp várjuk ezt a csodás megújulást.