"Mancsok receptre"

Aki valaha is megosztotta az életét egy kutyával, bizonyára órákon át tudna mesélni szőrös kiskedvencéről, és azokról a csodás érzésekről, élményekről, melyeket neki köszönhet a mindennapok során. Ez abszolút érthető, hiszen egy kutya hűséges, odaadó, ragaszkodó, általában még bújós is, és nem utolsó sorban folyamatosan érezteti, mennyire szüksége van ránk – most őszintén, ki ne vágyna egy legjobb barátra, aki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal?

Ugyanakkor számos pszichológiai kutatás alátámasztotta, hogy egy kutya sokkal többet jelenthet, mint egy kedves és megbízható pajtás. Természetesen egy cica is csodálatos, de a kutyák megszelídítése sokkal régebbre nyúlik vissza az emberiség történelmében, és valószínűleg még a legelszántabb macskapártiak is beismerik, hogy egy kutya sokkal könnyebben illeszkedik be az odaadó társállat szerepébe, így ez a cikk most elsősorban róluk szól.

A kutyák egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy feltétel nélkül, önzetlenül tudnak szeretni. Nem érdekli őket a bőrszínünk, a nemünk, a szakmai sikerességünk, vagy épp a ruhaméretünk; attól kezdve, hogy elnyertük egy kutya bizalmát és kialakult a kötődés, élete végéig ugyanazzal a tiszta és őszinte szeretettel fog ránk tekinteni.

A kutyás családban felcseperedő gyerekek már kiskoruktól kezdve rengeteget tanulhatnak négylábú mestereiktől a felelősségről, önzetlenségről, szociális érzékenységről,

és bármily szívszorító tapasztalat, de annál személyiségformálóbb: arról, hogyan küzdjünk meg egy számunkra fontos lény elvesztése okozta fájdalommal.

Nem fér hozzá kérdés, hogy a felelős kutyatartásnak számos egészségügyi előnye van, hiszen a rendszeres sétáknak köszönhetően ritkábbak a szív-és érrendszeri megbetegedések, valamint a magas vérnyomás okozta problémák. Mióta gazdi lettem, én is lényegesen több időt töltök a szabadban, hosszabb sétákat teszek, még akkor is, amikor szívem szerint egész nap pizsamában gubbasztanék egy csésze kávéval és a kedvenc könyvemmel – hiszen a szőrös kisangyalomnak szüksége van rám.

A kutyák azonban nem csak testileg, de lelkileg is képesek egészségesebbé tenni az életünk már a puszta jelenlétükkel, az alábbiakban pedig néhány pontban összefoglalom, milyen módokon.

1) A kutyák ösztönösen rávezetnek, hogyan gyakoroljuk a tudatos jelenlétet, vagyis a „mindfulness-t”

Emlékezzünk csak vissza a legutóbbi alkalomra, amikor kutyusunk boldogan elnyúlt a földön, és élvezte, ahogy a szikrázó napsütés átjárja minden porcikáját. Bizonyára sokszor megfordult már a fejünkben, milyen könnyű dolog kutyának lenni, pedig nem tesznek mást, mint hogy aktívan a jelen pillanatban élnek, annak örülnek, amilyük épp van, ahelyett, hogy a múlt történésein rágódnának, vagy épp a jövőn szoronganának. Minél több időt töltünk kutyákkal, annál fogékonyabbá válunk mi is a tudatos jelenlét gyakorlására, valamint a pillanatnyi örömökre – csodás tájakra, kellemes illatokra, vagy épp a madárcsicsergésre a reggeli sétánk során.

2) A kutyák enyhítik a stresszt

Van egy olyan érzésem, hogy a legtöbb gazdi egyből kutyájához fordul, amint stresszt, vagy túl nagy szorongást él meg, elkezdi simogatni, de az is teljesen rendjén van, ha szorosan hozzábújik négylábú bizalmasához. Nem csoda, hiszen kutyasimogatás közben oxitocin (kötődési hormon) szabadul fel a szervezetünkben, mely növeli önbizalmunkat, továbbá oldja a stresszt, a fájdalmat és a szorongást. Az oxitocin fokozott jelenléte egyben az endorfinok, vagyis boldogsághormonok termelődését is serkenti, melyek hatására kiegyensúlyozottabbá válunk, valamint belső béke és elégedettség tölt el bennünket, így tehát teljesen érthető, hogy ösztönösen kutyánk közelében keressük a gyógyírt, ha nehéz időszakot élünk meg.

3) A kutyák az empátia és az együttérzés bajnokai

Mivel a kutyák évezredek óta velünk élnek, kialakult bennük egy nagyfokú érzékenység az emberi érzelmek iránt. Bizonyára sok gazdi tapasztalta már, hogy kutyája a hangszínéből, rezdüléseiből, és egyéb nonverbális jelzéseiből egyből megérzi, ha baj van, és ösztönösen törekszik felvidítani, vagy épp érzelmi támaszt nyújtani – odabújnak, engedik, hogy szorosan magunkhoz öleljük őket, az ölünkbe teszik a fejüket, hogy elkezdjük simogatni (ami az előbb már említett oxitocin termelődést indítja be), de az is csodákra képes, hogyha beszélni kezdünk és figyelmes négylábú terapeutánknak öntjük ki a szívünk.

4) A kutyák célt adnak a mindennapjainknak

Mi lehetne annál szebb célja az életünknek, mint gondoskodni valakiről és érezni, hogy mekkora szüksége van ránk. Márpedig a kutyánk folyamatosan igényli, hogy megsétáltassuk, játsszunk vele, etessük és természetesen, hogy szeressük. Ezek ugyan nem túl bonyolult feladatok, mégis rendszert visznek a napjainkba, sőt mi több, kutyánk kedvéért sokszor olyasmit is megteszünk, amire más körülmények között nem biztos, hogy képesek lennénk, főleg, ha depressziótól szenvedünk, vagy más szorongásos tünettel kell megküzdenünk.

5) A kutyáknak hála akarva-akaratlanul, de fejlesztjük szociális készségeinket

Noha a közösségi médiának hála még soha nem voltunk ilyen „közeli kapcsolatban” egymással, az elmagányosodás napjainkra világméretű problémává nőtte ki magát, melynek sajnos komoly egészségügyi hatásai is vannak. Ugyanakkor minden alkalommal, mikor kutyánk megszaglássza egy fajtársát, tökéletes alkalmat biztosít számunkra, hogy szóba elegyedjünk a másik póráz végén álló személlyel, de ha ez nem is történik meg, legalább kedvesen összenézünk, esetleg egy mosolyt is megengedünk magunknak. A hétköznapi sétákon túl kutyusunknak hála az eledelvásárlás közben, a kutyaiskolában, (néha az állatorvosi rendelőben) de akár a lépcsőházban is újabb és újabb lehetőségünk adódik, hogy beszélgetést kezdeményezzünk más gazdikkal, vagy akár ismeretlen emberekkel, mely megakadályozza a szociális elszigetelődést. De még ha a társas kapcsolódás épp nem is jön létre,

a kutyánk hűsége és odaadó szeretete már önmagában olyan nagy erőforrás, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kevésbé érezzük magunkat magányosnak.

Nem véletlen, hogy – saját magamhoz hasonlóan – számtalan gazditól hallottam már, hogy „szőrös gyermekének” nevezte kutyáját, hiszen az érzelmeken túl az agyunkban is hasonló folyamatokat indítanak el, mint a gyerekek a szülőkében. Többek között az oxitocin, mely akkor termelődik, mikor simogatjuk kutyusunkat, pontosan ugyanaz a hormon, mely az anyák szervezetében termelődik szülést követően, hogy kialakuljon az anya-gyermek kötődés.

A kutyáink tehát olyanok, mintha a gyerekeink lennének, mi viszont még a szülőknél is többet jelentünk számukra, hiszen igaz barátok, állandó játszópajtások, és egyben vezérek vagyunk – vagyis kutyánk számára mi jelentjük az egész világot. Ő feltétel nélkül szeret, bízik, és ezzel gyógyít bennünket, így nekünk minden tőlünk telhetőt meg kell tenni, hogy ezt viszonozzuk, és méltóvá váljunk egy ilyen őszinte kötelékre.

Ha tetszett a bejegyzés, szeretettel ajánlom további írásaimat: https://www.posfainatasa.com/blog

Ha pedig nem szeretnél lemaradni a további izgalmas bejegyzésekről, kövesd a facebook oldalamat!

Források:

https://www.psychologytoday.com/us/blog/the-right-balance/201804/how-dogs-drive-emotional-well-being

https://www.theguardian.com/society/2020/mar/17/dogs-have-a-magic-effect-the-power-of-pets-on-our-mental-health