Rejtett önbizalmunk nyomában – I. rész
- Pósfai Natasa
- 2020. júl. 22.
- 4 perc olvasás
Bizonyára mindannyian ismerünk legalább egy olyan embert a környezetünkből, aki nem fél kockáztatni, aki azt teszi, amiről úgy gondolja, hogy helyes, még akkor is, ha emiatt ellenvéleményekbe ütközik, és aki kész a nehezebb és hosszabb utat választani a célja érdekében, és még ha menet közben hibázik is, tanul belőle és képes újra felállni. Ha sikert ér el, tisztában van azzal, milyen keményen megdolgozott érte, így elképesztő természetességgel képes fogadni a dicséretet, mások elismerő szavait. Pontosan így viselkedik egy magabiztos ember, akinek helyén van az önbizalma. Az önbizalom tehát azt jelenti, hogy hiszünk a saját képességeinkben, ítéleteinkben és abban, hogy sikeresen álljuk a sarat a mindennapi kihívásaink során.
Valószínűleg sokan tapasztaltuk már magunkon, hogy némileg irigykedve figyeljük az ilyen „szuperképességgel” megáldott ismerőseinket. Nem véletlen, hiszen a magasabb önbizalom számos előnnyel jár az élet különböző területein: többek között összefüggésbe hozható a jobb egészségi állapottal, valamint szociális élettel, segít abban, hogy hatékonyabb megküzdési módokat alkalmazzunk a nehéz, stresszes időszakokban, és nem utolsó sorban megóv minket a mentális problémáktól. Egy olyan belső erőforrásként képzeljük el, amely lehetővé teszi, hogy a legnehezebb körülmények között is elérjük céljainkat.
A jó hír, hogy az önbizalom egyáltalán nem szerencse kérdése. Nem arról van szó, hogy egyeseknek több jutott belőle, míg mások alig kaptak.
Gyermekként mindannyian ugyanúgy gátlások nélkül, önbizalommal születünk erre a világra. Gondoljunk csak bele, hogyha egy pár éves gyermeket megkérünk, hogy minden különösebb ok nélkül kiáltsa el magát az utcán, nem okoz számára túl nagy dilemmát, boldogan és önfeledten kurjant egy jót. Azonban ha ugyanezt egy huszonéves fiataltól kérnénk, nagy valószínűséggel ledöbbenne, és visszautasítana. Ez a példa jól alátámasztja, hogy a fejlődésünk, életutunk során minden élmény, melyet a családunk, barátaink, szerelmeink, és összességében az egész társadalom által megtapasztalunk, nagy mértékben képes pozitív vagy akár negatív irányba elmozdítani önbizalmunkat. Ez a cikk inkább azok számára született, akik úgy érzik, hogy az évek során több negatív, romboló tapasztalattal kellett szembenézniük, melyek hatására sajnos természetes, hogy önbizalomhiány alakult ki bennük, vagyis torz tükörben látják viszont saját magukat.
Mivel az önbizalom életünk szinte minden területére kihatással van, legyen szó párkapcsolatról, karrierről, vagy akár gyereknevelésről, ezért mindenképp érdemes megpróbálni egy kis szemléletváltást csempészni a mindennapjainkba, ha úgy érezzük, van még hova fejlődni. Noha tele van a világ motivációs gurukkal, és szinte a csapból is az önbizalmat növelő tuti tippek folynak, én kezdeti lépésként az alábbi tanácsokat ajánlanám, ha valaki készen áll egy izgalmas belső utazásra:
1) Írd össze egy-egy listába az erősségeidet, illetve az eddigi sikereidet!
Mindenképp érdemes egy közeli barát, vagy családtag segítségét kérni, hiszen ahogy korábban is írtam, az alacsony önbizalom egyik mellékhatása, hogy torz tükörben látjuk magunkat, kevésbé ismerve el erényeinket, sikereinket. Ezt a listát őrizzük meg, és minden reggel felkelés után az első dolgunk az legyen, hogy elolvassuk, és engedjük, hogy a sikerélmény, valamint a büszkeség átjárja minden porcikánkat. Sokak számára nehézséget okoz elfogadni a dicséretet, elismerni a sikereiket, és elkezdenek bagatellizálni, mondván „Erre mindenki képes”, vagy „Csak szerencsém volt”. Fontos felismerni ezeket a gondolati mintákat, és nyugodtan szálljunk szembe saját belső kritikusunkkal.
2) Gondolkodj magadról pozitívan!
Mindig emlékeztesd magad, hogy a hibáid ellenére te egy egyedi, különleges és értékes csodája vagy az univerzumnak, aki megérdemli, hogy elismerje saját magát. Fontos, hogy amint megkörnyékeznek a szokásos negatív gondolatok, pl.: „A világ egy pocsék hely”, „Nekem soha nem sikerül semmi”, „Nem vagyok méltó mások szeretetére”, akkor ismét tudatosítsd magadban, hogy megint csak a belső kritikusod próbál visszahúzni, hiszen ha évek óta önbizalomhiányosnak érzed magad, akkor ez lett a Te komfort-zónád. A változás pedig azzal jár, hogy elkezdünk kimerészkedni a biztonságot nyújtó gondolati, illetve viselkedéses mintázatainkból, ami eleinte valóban ijesztő lehet. De minél többször győzedelmeskedünk a saját belső kritikusunkkal szemben, annál közelebb jutunk a hőn áhított önbizalommal teli életünkhöz.
3) Játszd el, hogy magabiztos vagy!
Amy Cuddy a Ted Talkjában mesélt izgalmas kutatásairól melyek során azt vizsgálták, hogy milyen hormonok kezdenek termelődni a különböző testtartások alkalmával. Nem meglepő módon a magabiztos testtartás a tesztoszteron szint (önbizalommal együtt járó hormon) emelkedésével, míg a visszahúzódó, csekély erőt sugalló testtartás a kortizol szint („stresszhormon”) emelkedésével hozható kapcsolatba. Vagyis a testtartásunk üzenetet közvetít az agyunknak, ami befolyásolja, hogy éppen miként érezzük magunkat. Így tehát amint kiegyenesedünk, mosolygunk, és emelt fővel, büszkeséget sugárzó testtartással kezdünk lépkedni, ez szinte rögtön átkapcsolja az agyunkat is. Az elménk csodálatos képességének hála minél ismerősebb egy viselkedés, annál valódibbnak fogjuk érezni. Vagyis minél többször gyakoroljuk a magabiztos testtartást (akár otthon, tükör előtt!), annál könnyebben elhisszük, hogy valójában mennyire illik hozzánk ez a viselkedés.
4) Tanuld meg elfogadni a dicséretet!
Ismerős az érzés, hogy amint valami rosszul sül el, egyből magadat hibáztatod, ám ha megdicsérnek, akkor „csak szerencsém volt”, vagy „ugyan, ez bárkinek sikerülhet”, és amint a kinézetedre kapsz egy kedves bókot, akkor „csak a ruha teszi”? Mihamarabb tanuld meg elfogadni a pozitív gesztusokat, dicséreteket, és higgy abban, hogy ezek igazak! Elvégre miért fektetne valaki energiát abba, hogy megdicsérjen, ha igazából nem is úgy gondolja. Mostantól tudatosan gyakorold a dicséret elfogadását! Ha kapsz egy bókot, illedelmesen köszönd meg anélkül, hogy szabadkoznál, vagy épp „visszabókolnál”. Nehezebb lesz mint gondolnád, de elképesztően hasznos!
Mivel az önbizalom nem egyik napról a másikra tűnik el, így annak visszaépítése is időigényes folyamat, és mint minden jelentős változás, ez is komoly munkát igényel a részünkről. A lényeg, hogy legyünk türelmesek saját magunkkal, illetve az egész folyamattal szemben. Már apró szemléletváltásokkal, tudatosabb gondolkodásmóddal is jelentős fejlődéseket érhetünk el, ám előfordulhat, hogy az önbizalomhiány okozta elakadás mélyebb szinten lapul, ebben az esetben érdemes lehet szakmai segítséget kérni.
Források:
https://youtu.be/Ks-_Mh1QhMc
Comments